In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player
Aktuális időszaki kiállítások

Jeges Ernő – Vázaltok és grafikák

Megnyitó:
2017. június 3.

Megtekinthető:
2017. augusztus 27.

Bővebben...

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Táblaképek

Szőnyi István 1913-ban Ferenczy Károly osztályában kezdte el tanulmányait a Képzőművészeti Főiskolán. Ferenczy, mint a Nagybányai Művésztelep alapító mestere 1914 nyarán elvitte tanítványait Nagybányára. A növendékek életre szóló benyomásokat szereztek ott. Szőnyi lendületes, expresszív tájképeket festett, rajzolt akkoriban, tájba helyezett aktokkal, de Nagybánya örökségét is magáénak vallotta. Próbálta összeegyeztetni az avantgarde torzítást a klasszikus komponálással. Korai képeiből kevés maradt fenn. A múzeum őriz néhányat az ezerkilencszázhúszas években festett vásznaiból. Ekkoriban az olajtechnikát használta, sokszor vastagon traktálva, mint a Téglagyári völgynél, de lazúrosan megoldott kompozíciókat is találunk köztük: Egyedi Lucy arckép 1919.
Az 1928-ban megalakult Római Magyar Akadémia első ösztöndíjasai között néhány hónapot töltött az Örök Városban. Bár Szőnyi nem használta ki a két évet, négy hónap kint tartózkodás után családjával együtt visszatért Zebegénybe, mégsem múlt el nyom nélkül a római kitérő. Változás észlelhető stílusán, hazatérése után több irányban kereste a továbbhaladás útját. Ezt az időszakot egyfelől a keményebb, szárazabb festésmód, rajzosabb szerkesztettség jellemzi, másfelől palettájának kivilágosodása. Mindehhez új technikát is talált, a temperát. Ez az anyag jobban megfelelt akkori festői programjának, egyre inkább a fény színekre gyakorolt hatása kezdte érdekelni. A tempera bársonyosabb felülete, fehérekkel tört pasztell színei közelebb álltak elgondolásaihoz. Átmeneti korszakában született képei közül néhány látható a Szőnyi múzeum állandó kiállításán: a Család (Anya gyermekeivel), a Kivert kutya, a Zebegényi utca. 1934-ben festette meg az Este című nagyszerű vásznát, mely a Magyar Nemzeti Galéria állandó kiállításának fontos darabja. Ezt a festményt tekinthetjük új korszaka kezdetének. Egyedi emulziót kísérletezett ki a temperafestékhez, melynek receptjét az 1941-ben megjelent A képzőművészet iskolája című kötetben tette közzé. A Kerti pad, A falu ősszel, az Asztal körül című temperaképek a Szőnyi múzeum gyűjteményének legszebb darabjai.

Szőnyi István tojástempera receptje:

A tyúktojás körülbelül 12% fehérjét, 12% olajat, s egyéb anyagok mellett még 74% vizet tartalmaz. Ha a tojás fehérjét és sárgáját összekeverjük, a legegyszerűbb természetes emulziót kapjuk. Ennek kötőképessége így magában használva csekély, nem bírja el a festék vastagabb rétegben való felrakását. A régi temperaképek vonalkázott modora arra vall, hogy ezeknél kötőanyagnak tisztán tojást használtak.
Erős kötőképességű emulziót a következőképpen készíthetünk:
Kettéütünk egy tojást, a fehérjét és a sárgáját beöntjük egy pohárba vagy széles szájú üvegbe. A felütött tojás fél héját űrmértékként használva, először megtöltjük lenolajjal, s miután ezt is a pohárba öntöttük a tojáshoz, megtöltjük masztixkencével, amit szintén a pohárba öntünk. Utoljára az egészhez hozzáöntünk körülbelül két fél tojáshéjnyi vizet. A pohár egész tartalmát összekeverjük, majd tölcsér segítségével dugóval lezárható üvegbe töltjük, s ebben alaposan összerázzuk a keveréket. Végül, hogy a gyors penészedéstől, megromlástól óvjuk, egy csepp spikolajat vagy szegfűolajat adunk hozzá, s kész az emulzió. Az emulziót lehetőleg mindig frissen készítsük, mert sokáig nem áll el, s ha romlani kezd, veszít kötőképességéből.
E sorok írójának tapasztalata szerint az emulzió sokkal tovább eltartható, ha víz nélkül, csak tojásból, lenolajból és masztixkencéből készítjük egy csepp spikolaj hozzáadásával, s csak festés közben hígítjuk vízzel, amennyiben ez szükséges. Ha vastagabban akarjuk a tojásos temperát felhordani, oldjunk fel 1 rész méhviaszt 5 rész terpentinszeszben, s ebből keverjünk pár cseppet az emulzióhoz. Ezzel a vastag festékréteg rugalmasságát növeljük, s megrepedezését megakadályozzuk. A tojástempera a leghasználatosabb, s minden alapozásra, sőt még nedves olajfestékre is lehet vele festeni.

A képzőművészet iskolája I.
Bp., Képzőművészeti Alap Kiadóvállalat, 4. kiadás 1976.,27. o.