In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player
Aktuális időszaki kiállítások

Jeges Ernő – Vázaltok és grafikák

Megnyitó:
2017. június 3.

Megtekinthető:
2017. augusztus 27.

Bővebben...

In order to view this object you need Flash Player 9+ support!

Get Adobe Flash player

Szőnyi István családrajza

Édesapja, Schmidt Szőnyi Richárd (1852-1925)

Szőnyi István édesapja a Kassa-Oderbergi Vasútnál dolgozott, magasabb rangú tisztviselőként. 1880-ban házasodott meg, ekkor Újpesten, a Deák utca 12. szám alatti nagy házba költöztek. Beosztásához képest számottevő közéleti szerepet vállalt. Elnöke volt az Újpesti kaszinónak és az Újpesti Zeneiskolának. Családnevét 1898-ban Schmidtről Szőnyire magyarosította.
Közben állást változtatott, a Hoffmann Vasbútorgyár főkönyvelője lett, ez időben egy ismerőse rábeszélte egy új cipőgyár alapítására. Minden vagyonát az új cégbe fektette, azonban a vállalkozás nem sikerült, csődbe mentek, a család nagyon nehéz anyagi helyzetbe jutott. Többször kellett lakást változtatniuk, egyre szerényebb életkörülmények közé kerültek, de gyermekei tanulását a legnehezebb időkben is támogatta.

Édesanyja, Lovenyák Anna (1862-193..?)

Szőnyi István édesanyja alig múlt 17 éves, mikor örök hűséget esküdött Schmidt Richárdnak. Az ő szüleinek sorsa nagyon tragikusan alakult. Édesapja a nemes lovászi Lovenyák Sándor 1830-ban született, a gróf Almássy család intézőjeként dolgozott. Feleségül az 1833-ban született Rusz Rozáliát vette. Lovenyák Sándor egy lovasbalesetben korán meghalt. Lovenyák Annát ezt követően Almássy grófék neveltették Pozsonyban, a Notre-Dame zárdában, majd első kérőjéhez hozzáadták. Túl fiatal volt a feleség és anya szerepére, gyermekei, unokái távolságtartó, szigorú asszonyként emlegették. Házasságukból hét gyermek született, a legkisebb Szőnyi István.

Szőnyi István testvérei

Kálmán (Ferenc, József) 1882. október 4. - 1883. augusztus 5.
Olga (Anna, Auguszta) 1884. július 25. - 1915. július 12. férje Rusz – később Ruszti – Henrik a Mezőgazdasági Banknál dolgozott. Gyermekük Miklós 4 éves volt édesanyja halálakor. Őt Olga nővére, Margit nevelte fel.
Margit (Anna, Stefánia) 1886. szeptember 1. - 1945. január 3. A katonai biztosítónál, később a Frank cégnél dolgozott. Saját gyermeke nem született.
Egy fiú 1887. július 18-án, a születésekor meghalt.
Gabriella (Anna, Elizabet, Mária) 1888. február 5. - 1918. december 29. Zenei tehetsége korán megmutatkozott, kiválóan zongorázott.
Anna (Auguszta, Mária) 1891. április 23. - 1971. augusztus 9. Egyetemet végzett, majd 1915-19 között a Sophianum Leánygimnáziumban történelem, irodalom szakos tanár volt. A Tanácsköztársaság alatt a Közoktatásügyi Népbiztosságon vállalt munkát, ezért később fegyelmi úton eltiltották a tanítástól. Ekkor kitanulta a varrást és bőrdíszművességet. Férje, Korvin László és ő nevelték fel Szőnyi István 1916-ban született Jolán lányát, akinek édesanyja korán meghalt. Saját gyermekük nem született.
István festőművész 1894. január 17. - 1960. augusztus 30.

Szőnyi István
gyermekkori
fotója
1897 körül

A Szőnyi család
az újpesti ház
gangján 1920 k.


Balról-jobbra:
Szőnyi István,
az édesanya,
Lovenyák Anna,
Szőnyi Margit (Gitti),
Szőnyi Anna, Margit férje,
Bartolfy József kalapban,
az édesapa,
Schmidt Szőnyi Richárd
és Anna férje,
Korvin László


Szőnyi Istvánné Bartóky Melinda családja

Édesapja, Bartóky József (1865-1928)

Bartóky József pályakezdése az Alföldhöz kötődik. Békéscsabán született, a jogi doktorátus után Orosházán főjegyző majd szolgabíró lett, később Darányi Ignác (1849-1927) földművelésügyi miniszter kabinetjében hosszú évekig volt államtitkár, számos közgazdasági tanulmányt tett közzé szolgálata alatt. Az 1900-as évek elején vásárolták meg Zebegényben azt a kis parasztházat nyaralónak, amelyik azután Szőnyi István legkedvesebb tartózkodási helye lett. Elévülhetetlen érdemeket szerzett a zebegényi katolikus templom építésében, ő hívta meg a fiatal Kós Károlyt a templom tervezésére. Ötven éves korában kezdett el írni. Több mint 20 kötete jelent meg, legjelentősebbek a novellái és fabulái. A Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta. Halála után, 1930-ban Kosztolányi Dezső vette át helyét, székfoglaló beszédében melegen méltatta elődje munkásságát.

Édesanyja, Székács Julianna ( 1872-1949)

Orosházi evangélikus családból származott. Nevezetes rokona Székács József (1809-1876) költő, műfordító, egyházi író, evangélikus püspök, az MTA tagja. Ő írta azt az imádságos könyvet, mely Székács Julianna birtokában megmaradt, ebbe jegyezte fel a nevezetes családi eseményeket, többek között az esküvője időpontját: 1893. január 24-ét. Ekkor házasodtak össze Bartóky Józseffel az evangélikus és református egyház kebelében. Mindvégig szerető felesége és szellemi társa volt tudós, író, politikus férjének. Erre vallanak Bartóky József dedikációi, szinte minden könyvét szeretett feleségének ajánlotta. Két gyermekük született, Magda és Melinda.

Testvére, Bartóky Magda (1894-1963)

Bartóky Magda 1894-ben született Orosházán, egy alföldi nagybirtokoshoz, Jékey Lászlóhoz ment feleségül. Két fiuk született: Jékey Domonkos, aki fiatalon meghalt, a kisebbik fiú Jékey Gedeon (1917-1981) 1945-ben házasodott meg, Eőry Zsuzsannát (1920-2009) vette feleségül, együtt gazdálkodtak korán özvegyen maradt édesanyjával géberjéni (Szatmár megye) birtokaikon.1948-ban született első gyermekük Péter. 1950-ben elvették földjeiket és kitelepítették őket házukból. Rövid ideig Szőnyi Istvánék budapesti lakásában húzódhattak meg, majd hosszas utánajárás után engedélyezték a hatóságok hogy Zebegényben lakhassanak a Bartóky házban, ahová Szőnyi István és felesége nem sokkal előtte költöztek ki véglegesen, mivel budapesti lakásukba két társbérlő családot telepítettek. A fiatalok vezették Szőnyi kis gazdaságát, majd Jékey Gedeonnak sikerült először Keszthelyen, majd Ajkán munkát és lakást is találnia, de sorsuk nagyon nehezen rendeződött. 1954-ben költöztek el Zebegényből, 1957-ben született Pál nevű fiuk. Bartóky Magda haláláig testvérénél, Melindánál (Ducinál) maradt.

Szőnyi István (1894-1960)

Szőnyi István festői tehetsége már nagyon fiatalon megmutatkozott, életének szerencséje, hogy voltak olyan tanítói, tanárai, akik ezt felismerték és támogatták. 1913-ban iratkozott be a budapesti Képzőművészeti Főiskolára, ahol Ferenczy Károly lett a mestere. Az első világháború derékba törte tanuló éveit, ennek ellenére üstökösként robbant be a magyar művészeti életbe. 1916-ban, még a háború alatt megszületett első gyermeke Jolán (1916-1988), akit édesanyja korai halála miatt nővére, Szőnyi Anna (1891-1971) nevelt fel férjével, Korvin Lászlóval. Jolán Komáromy Istvánhoz (1916-1960) ment férjhez, 1951-ben született Péter nevű fiuk, Szőnyi egyetlen unokája. Szőnyi István életének sorsdöntő fordulata volt, hogy 1924-ben feleségül vette Bartóky Melindát és Zebegénybe leköltözött, apósa kis házába. Itt megtalálta azt a helyet, mely pótolni tudta az elveszett Nagybányát, itt bontakozott ki művészete, itt született meg a magyar festészet egyik legjelentősebb életműve. Az ötvenes években menedéket jelentett a ház nemcsak a Szőnyi házaspárnak, de Bartóky Magda kitelepített családjának is.
Szőnyi István élete például szolgálhat az utókornak, hogyan őrizhette meg egy művész emberségét, hitelességét a legkeményebb diktatúrák idején is.

 Gyermeke

dr. Szőnyi Jolán (1916-1988)

Az ELTE Kémia-fizika szakán végzett. Doktori disszertációját 1946-ban írta, ekkor a Kolloidkémiai és Kémiai Technológiai Intézetben tanársegédként dolgozott Buzágh Aladár professzor mellett. Később egyetemi adjunktus volt a tanszéken. Kandidátusi értekezését 1952-ben védte meg. Előadó tanár volt még az ELTE-n, a Műszaki Főiskolán és az orvosi egyetemen. Buzágh Aladár professzor halála után (1962) tanszékvezető docens, majd 1965-ben nyugdíjba vonult. Ettől kezdve a képzőművészetnek, az irodalomnak, az utazásnak, de elsősorban a családjának és barátainak élt.
Férje, dr. Komáromy István belgyógyász volt, egy gyermekük született, dr. Komáromy Péter (1951-) vegyész.

Felesége Bartóky Melinda (1896-1967)

Bartóky Melinda (Duci) 1896-ban született Orosházán, fiatalon férjhez ment egy gazdag földbirtokoshoz. Az 1920-as években a Képzőművészeti Főiskola rajztanárképzőjébe járt. Egy műterem látogatás alkalmával ismerkedett meg Szőnyi Istvánnal, a fiatal, sikeres festővel. Egymásba szerettek. Hamarosan elvált férjétől és 1924-ben összeházasodtak. Első lakhelyük a zebegényi Bartóky ház volt. Innen indult közös életük. Mindvégig szellemi társa, legfőbb kritikusa maradt férjének. Élete szép példája az odaadó, feltétlen szeretetnek, a mindenre kiterjedő gondoskodásnak, amivel hátteret biztosított egy nagy festői életmű megszületéséhez. Írói vénáját édesapjától örökölhette, leányának, Szőnyi Zsuzsának írt több száz levele valóságos krónikává szövődik, melyből hitelesen megismerhetjük az ötvenes évek Magyarországának mindennapjait. Zsuzsa leányuk 1924-ben, Péter fiuk 1926-ban született.


Gyermekeik

Szőnyi Zsuzsa (1924-)

Szőnyi Zsuzsa számos önvallomásában, könyvében leírta, hogy élete legmeghatározóbb élménye a zebegényi gyermekkor volt, amikor szabadon kószálhatott a végtelen, csodálatos kertben. Csak 6 éves kora után költözött be a család Pestre, hogy a kislány iskolába járhasson. Az alsóbb osztályokat kitűnő eredménnyel végezte, a gimnázium utolsó éveiben vált lázadóvá, az érettségit 1942-ben már magántanulóként tette le és beiratkozott a Pázmány Péter Egyetem bölcsész karára, magyar francia szakra. Ekkor már megtörtént a sorsdöntő találkozás jövendőbeli férjével, Triznya Mátyással. Az ifjú szerelmeseket sem a szülői szigor, sem a háború nem téríthette el egymástól. 1944. március 19-én házasodtak össze. 1949-ben szülői biztatással indultak el nyugat felé és kis kitérő után Rómában kötöttek ki. Zsuzsa nagyon korán az olasz, (RAI) rádió magyar adásánál kapott munkát, itt kezdte el rádiós pályafutását, ezeket a műsorokat a miniszterelnök-ségi hivatal megbízásából készítették. Fordította a híreket, kulturális beszámolókat írt és műsort vezetett. 15 évig dolgozott a RAI-nak, később pár évig a Szabad Európa Rádió római tudósítója volt. Szülei itthon is tudták venni az adásokat, így hallhatták lányuk hangját legalább az éter hullámain át. A hatvanas évektől római lakásuk valóságos irodalmi szalonná vált. Itt fogadták barátaikat, ismerőseiket, a Római Magyar Akadémia ösztöndíjasait, emigránsokat, magyar kiutazókat. Az összejövetelek rendszeresekké váltak, hamarosan Triznya-kocsma néven híresültek el. Szőnyi Zsuzsa 1999-ben adta ki a Kortárs Kiadó gondozásában ezeknek az estéknek a történetét. Ezután sorra jelentek meg könyvei, a levelezések, naplók, visszaemlékezések. Ő ajándékozta a Szőnyi István Emlékmúzeumnak azt a szüleitől kapott, több mint 500 darabból álló levélgyűjteményt, mely Levelek otthonról – Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949-1960) címmel 2009-ben látott napvilágot.

 

 
Szőnyiné, Szőnyi Zsuzsa,
Péter, Szőnyi István
1927.
 
Szőnyi István,
feleségével és gyerekeivel a
zebegényi Duna-parton
 

Szőnyi Péter (1926-1945)

Szőnyi Péter kisebbik gyermekként ugyanúgy élte meg a csodálatos zebegényi gyermekkort, mint nővére Zsuzsa. Fotózáshoz való tehetsége már fiatalon megmutatkozott. Számos felvétele maradt fenn a múzeum adattárában. Épp a háború alatt érettségizett le, egyetemre készült. 1945-ben, Budapest ostromakor gyógyíthatatlan betegséget kapott, 19 éves korában halt meg, szülei a pótolhatatlan veszteséget sohasem tudták kiheverni.

Szőnyi Zsuzsa férje Triznya Mátyás (1922-1991)

 

A budapesti Piarista Gimnáziumban tett érettségi után édesapja kívánságára a Közgazdasági Egyetemet kezdte el, ahová el is járt és vizsgázott is, de következő évtől titokban átiratkozott a bölcsészkarra, sőt még Varga Nándor Lajos óráira is bejárt a Képzőművészeti Főiskolára. Édesapja azt szerette volna, ha ő veszi át az üzlet irányítását, ezért még cipész mestervizsgát is kellett tennie, de Mátyást a bölcselet és a festészet érdekelte. 1942-ben ismerkedett meg Szőnyi István leányával, Szőnyi Zsuzsával. 1944. március 19-én, a németek bevonulásának napján házasodtak össze és kezdték meg önálló életüket a háborús Budapesten. 1949-ben a szülők beleegyezésével a fiatal házaspár rövid osztrák kitérő után Rómába emigrált. Triznya Mátyás jó nevű filmtrükk operatőr lett, a világ legjelentősebb filmrendezőivel dolgozott együtt és munkája mellett létrehozta jelentős festői életművét. Akvarelljeinek legfőbb témája: Róma, az Örök Város. 1991-ben Rómában halt meg. Hamvai a zebegényi temetőben nyugszanak.

Triznya Mátyás szülei

Triznya József id. (1891-1971), Ofner Mária ( 1900-1972)

Triznya József cipészmester a szakmájában legmagasabb csúcsokra ért el. A váci utcai üzletében készült finom lábbeliket Európa szerte magas körökből származó előkelőségek is megbecsülték. Szállítója volt az angol királyi családnak. A pesti társasági élet hírességei megtiszteltetésnek vették, ha Triznya-cipőt viselhettek. Az írók is szívesen betértek üzletébe nem csak cipőcsináltatás végett, hanem hogy hátul a műhelyben elbeszélgethessenek egy kicsit a jó humorú, bölcsen filozofálgató mesterrel. Feleségével, Ofner Máriával két fiút neveltek fel, Józsefet és Mátyást. Mindketten az üzlettel szomszédos Piarista Gimnáziumba jártak, az idősebb fivérnek, Triznya Józsefnek volt évfolyamtársa Pilinszky János a költő. A rendházból és gimnáziumból a tanár atyák sétáik során gyakran meglátogatták Triznya mestert, akit tiszteltek, szerettek így még Mátyás fia csínytevéseit is szívesen megbocsátották.