Gyűjteménytörténet

Szőnyi István a 20. századi magyar festészet kiemelkedő alakja. 1924-től haláláig élt és alkotott Zebegényben. Művészete itt teljesedett ki, festészetét a varázslatos szépségű táj, a faluban élő emberek és családjának tagjai ihlették. Egykori lakóháza és műterme 1967-től múzeum. A múzeumalapítók célja az volt, hogy minél hűségesebben őrizzék meg és mutassák be azt a környezetet ahol a művek születtek.

A zebegényi ház örököse, Szőnyi Zsuzsa, 1949 óta Olaszországban élt férjével, Triznya Mátyással. „67-ben, amikor anyám temetésére hazajöttem, akkor aláírtam egy szerződést, mely szerint a ház és a képek az állam tulajdonát képezzék. Ez egy nagyon jó dolog volt, mert megbecsülték, máig is megvan.” – mondta 2014 februárjában, Szőnyi Zsuzsa. A múzeum alapítását követően a Pest Megyei Múzeumi hálózat tagintézménye lett. 2017 óta fenntartója Zebegény Község Önkormányzata.

Az állandó kiállításában, a Szőnyi család egykori bútorai és berendezési tárgyai között a Mester minden egyes alkotói korszakából látható egy-egy jelentősebb festmény, melyek teljes keresztmetszetet nyújtanak Szőnyi István életművéből. Többek között a „Kerti pad” „Az öreg révész” „Az esti vonat” és „A falu ősszel” című alkotás is látható.

A változatos időszaki kiállításokon folyamatosan mutatjuk be a múzeum igen gazdag grafikai anyagát, a rézkarcokat, akvarelleket és gouachokat. 2013-ban nyílt meg a Triznya Mátyás Szőnyi Zsuzsa emlékszoba ahol a házaspár gazdag életútját idézik fel a festmények, fotók, személyes tárgyak és dokumentumok.

A gyűjtemény további részét képezi a Bartóky család hagyatékából származó Munkácsy Mihály alkotás, valamint Lotz Károly, Székely Bertalan és Mednyánszky László egy-egy műve is. Szőnyi művészbarátai Berény Róbert, Aba Novák Vilmos, Bernáth Aurél, Elekfy Jenő és Vass Elemér is ajándékoztak jó néhány alkotást. A múzeum raktára pedig még számtalan Szőnyi tanítvány művét is rejti.