Róma, Falconieri – palota (Via Giulia 1.)
A tárlat a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeummal együttműködésben valósult meg.
A különleges tárlat Szőnyi István zebegényi korszakának kevéssé ismert világát tárja a látogatók elé. Ritkán vagy eddig egyáltalán nem látott grafikai munkák, fő művek, alkotói kísérletek és személyes dokumentumok idézik meg a művész életének és pályájának meghatározó időszakát. A kiállítás nemcsak a 20. századi magyar képzőművészet egyik legjelentősebb alkotójának művészi aranykorába enged betekintést, hanem az alkotások mögött álló embert is közelebb hozza a közönséghez. Nemrégiben felfedezett gyermekkori rajzfüzetek, fotók, levelek, feljegyzések és személyes tárgyak rajzolják meg Szőnyi István sokszínű portréját. A bemutatott művek felidézik azt a sajátos, lírai világot, amelyben Szőnyi újrateremtette a maga aranykorát – egy időtlen szépségű univerzumot, amely ma is képes megszólítani, elgondolkodtatni és elmélyült szemlélődésre hívni a látogatót.
Helyszín: Pesti Vigadó
1051 Budapest, Vigadó tér 2., V. emeleti kiállítótér
Megtekinthető: 2026. május 8-tól június 10-ig minden nap 10-19 óráig
A budapesti gettó felszabadulásának 81. évfordulója alkalmából, az ünnepélyes megemlékezést követően az Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár kiállítóhelyén megnyílt a Szőnyi István grafikai alkotásaiból rendezett időszaki kiállítás. A megnyitón Komáromy Péter, Szőnyi unokája emlékezett nagyapja és édesanyja, Szőnyi Jolán embermentő tevékenységére, valamint a mentésben és a hamis iratok készítésében szintén oroszlánrészt vállaló, fiatalon elhunyt Szőnyi Péterről is mesélt.
Az ünnepi megemlékezésen mondott beszédében Izrael Állam magyarországi nagykövete, Maya Kadosh is megemlítette Szőnyi István és családja embermentő tevékenységét, amelyet Izrael Állam 1986-ban posztumusz Jad Vashem, Világ Igaza kitüntetéssel ismert el.
A tárlat február 5-ig tekinthető meg egy csodálatos helyszínen, amely maga az élő emlékezet.
Helyszín: Erzsébetvárosi Zsidó Történeti Tár, Budapest VII., Csányi u. 5.
Szőnyi István többször járt Olaszországban. Először az 1920-as évek elején tanulmányúton, majd 1929-ben, magyar állami ösztöndíjjal Rómában, ahonnan alkotókedv híján, négy hónap után hazatért Zebegénybe, a Duna-menti kis faluba. 1959-ben, utolsó római útján ragadott ecsetet először, hogy megörökítse a Róma környéki, tengerparton és hegyre épült városok tájba komponált harmóniáját, amelyet a római palazzóknál is nagyobb remekműveknek tartott. Szőnyi érett művészete a tájat és a vele tökéletes összhangban működő embert állította a középpontba, több mint harminc éven át festette a Dunakanyart, a zebegényi tájat és a falusi életet. Idealizált, látványból kiinduló, eszményített valóságot ábrázolt képein. Élete utolsó évében, Rómában élő lányát, Zsuzsát látogatva, nagy örömmel készíti gouache vázlatait, hogy azokból majd hazatérve táblaképeket fessen. A kirándulások során gyakran megállnak, Szőnyi megkeresi a látványt és nekiáll festeni, a család vár, közben számos fotó készül. Szőnyi kedvenc helye a tengerpart. A víz, a kikötők, a végtelen. Rengeteg képet, vázlatot készít, gouache-ai önmagukban is remekművek, teljes értékű alkotások. Különböző technikákkal dolgozik, hazatérve egyes rajzokból rézkarcot is készít. Egy neki tetsző témát akár többször is feldolgoz, kísérletezik, keresi a mondanivalóhoz legmegfelelőbb technikát. A kiállítás ezeknek az utolsó kísérleteknek, a tájról és a vele élő emberekről, illetve a tájat alakító szerepükről megfogalmazott gondolatoknak a lenyomata, rézkarc, tus és tollrajz, gouache és tempera technikával készült alkotásokon keresztül, amely méltóképpen állít emléket a 130 éve született Szőnyi Istvánnak.
A tárlat a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeummal együttműködésben valósult meg.
2021 © Minden jog fenntartva! | www.szonyimuzeum.hu – www.zebegeny.hu