2024. 05. 25 – 2024. 12. 29.
Apa és lánya – A gyermekkor világa Szőnyi művészetében
A kiállítás egy ívet rajzol Szőnyi István gyerekkorától családapává válásáig, illetve Zsuzsa lánya születésétől nagylánnyá válásáig. Szőnyi 1924-ben költözött feleségével, Bartóky Melindával, apósa zebegényi nyaralójába és még ugyanebben az évben megszületett Zsuzsa lánya, majd két évvel később Péter fia. Szőnyi festészete Zebegényben teljesedett ki, itt alakult ki jellegzetes, egyedi stílusa. Képeinek témái is változtak. A dunai táj, a természet és a vele együtt élő ember ábrázolása mellett előtérbe került a család, az otthon, a bensőséges, meghitt pillanatok megörökítése. Feleségéről és gyermekeiről rengeteg vázlat, tanulmány, festmény készült, amelyek végig kísérik gyermekei fejlődését. A róluk készült grafikai munkák egyszerre líraiak, érzelmesek, személyesek és ugyanakkor időtlenek. A tárlat elsődlegesen a gyűjtemény ritkán kiállított grafikai anyagából nyújt tematikus válogatást, ugyanakkor Szőnyi néhány gyerekkorában készített festménye is látható. A kiállítás anyaga családi fotókkal is kiegészül, amelyek közül a legtöbbet maga a festő készített családjáról, gyermekeiről, művészi igényességgel.
Az Apa és lánya – A gyermekkor világa Szőnyi István festészetében című kiállításon a legkisebb múzeumlátogatókra is gondoltunk. Amíg a szülők a kiállítást nézik, a legkisebbek sem unatkoznak! Szőnyi István és nővére, Anna gyerekkori rajzait az ő magasságukhoz igazítva helyeztük el a falakon.
2024. május 19-ig tekinthető meg A vízparti élet című tematikus kiállítás!
Már csak néhány hétig látható Szőnyi István ritkán látható alkotásaiból nyílt kiállítás.
Szőnyi kiállított grafikai munkái – aquarelljei, gouache-ai, rajzai és rézkarcai – között nemcsak a Dunakanyart és a folyóparti életet ábrázoló művek láthatók, de az 1959-es olaszországi utazásán készült tengerparti képek is, amelyeken élete utolsó hónapjaiban dolgozott. A vízparti élet című tematikus tárlatot a rendkívüli érdeklődésre való tekintettel meghosszabbítottuk május 19-ig.
A következő időszaki kiállítás május 25-én nyílik Apa és lánya. A gyermekkor világa Szőnyi művészetében címmel.
Zebegény Szőnyi szemével – A vízparti élet
2023. szept. 23 –
2024. ápr. 28.
Szőnyi István ritkán látott grafikai munkáiból nyílt kiállítás a zebegényi Szőnyi István Emlékmúzeumban. Míg a kétrészes kiállítás-sorozat első tárlatának témája a zebegényi falusi élet volt, a második tárlat a vízparti életre fókuszál. Az itt bemutatott akvarellek, rajzok és rézkarcok témája a Szőnyi által felfedezett idilli környezet, a dunai táj és a vele együtt élő ember.
Csak úgy, mint az előző kiállítás, ez is a Szőnyi életmű fontos részét képző grafikai munkák többsége vázlat, tanulmányrajz, afféle vizuális jegyzet, hol néhány vonással megörökített pillanatkép, hol komolyabban kidolgozott kompozíció, visszatükrözik azt a mély kötődést, amely Szőnyit Zebegényhez és a Dunához fűzte.
Szőnyi a két világháború közötti, hazai festőnemzedék egyik legsikeresebb tagja fiatal házasként, harminc évesen, 1924-ben költözött a fővárosból Zebegénybe, amely fordulópontot jelentett életében és művészetében is. Itt talált rá mindarra, amit művészetének kibontakoztatásához szükségesnek gondolt, felfedezte az ember és a táj elválaszthatatlan egységét, az egyszerű dolgok szépségét. Fő témái a Dunakanyar mellett, a falusi élet, családja és az őt körülvevő élettér lett. Sok időt töltött a vízparti élet megörökítésével, a halászok, a révészre várók, a magányosan ringatózó ladikok és általában a Dunakanyar menti táj megörökítésével. Lírai ábrázolásmódjával egy idilli Árkádiát varázsolt a dunaparti kis faluból, amelyben főszerepet kapott a folyó és a vele együtt élő emberek.
Az 1920-as évek közepén megalakult Gresham-kör tagjaként Szőnyi azok közé a művészek közé tartozott, akik a Nagy Háború és az azt követő magyarországi események után az aktív társadalmi szerepvállalás helyett a csendes visszavonultságot választották. A kör tagjai nem hittek a dolgok megváltoztathatóságában, nem politizáltak, elhatárolódtak a modern művészi törekvésektől, az avantgárd szellemisége távol állt tőlük. Az örök értékekben, így a természetben hittek, az abból kiinduló festészetben, amelynek gyökerei Nagybányáig nyúltak vissza. A természet és az élet egyszerű szépségeiben való elmélyüléshez ideális terepnek kínálkozott a Dunakanyar kis faluja, a hegyek közt megbúvó Zebegény.
Szőnyi számtalan, frissességükkel és spontaneitásukkal magával ragadó vázlatot, tanulmányt készített. A teljes értékű műalkotásoknak tekinthető képeken nyomon követhetők az alkotói folyamat kulisszatitkai, tetten érhető, ahogy a művész próbálgatja a különböző technikákat, komponálás módokat, színekkel, fényekkel kísérletezik.
A kiállításon zebegényi képei mellett utazásai során készült vázlatait, akvarelljeit is bemutatjuk, köztük azokat az olaszországi képeket, amelyeken élete utolsó hónapjaiban dolgozott.
Szőnyi 1957-ben és 1959-ben is meglátogatta Zsuzsa lányát Rómában, aki férjével, Triznya Mátyással még 1949-ben emigrált. Utolsó, 1959-es látogatása alkalmával rengeteg vázlatot készített egyebek közt a Róma környéki tengerpartokon, kikötőkben, bepótolva mindazt, amit 1929-ben Római ösztöndíjasként elmulasztott. Az olaszországi anyagot egy kiállításon mutatta volna be, amelyre 1960-ban bekövetkezett halála miatt már nem került sor. A kiállítás 2024. április 28-ig tekinthető meg a Szőnyi István Emlékmúzeumban.
